Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Perzsia mágusai

2008.05.08

  Kép A fény- és számmisztika kora

  Az ősi Perzsia területe az emberi kultúra egyik bölcsője, egyes tudósok szerint itt létezett egykor a Paradicsom. (Az "adam" szó a perzsa nyelvben ma is "embert" jelent, és rendkívül gazdag terményei alapján valóban találó lehet a megnevezés ma is).

   A korai archaikus időkben, amikor még nem léteztek szervezett államformák, vallás sem volt. Eleink gyermeki rácsodálkozással figyelték a természet körfolyamatait, s a dolgok mélyebb megismerésével egyetemes intelligenciát sejtettek mindezek mögött. Megtapasztalták a tüzet, feltártárták a víz titkait, jó viszonyba kerültek a termékeny földdel. Egyszóval a világ "felhasználóbaráttá" vált, s a jó viszony fenntartása érdekében rítusaik révén törekedtek is a jó kapcsolat fenntartására a természettel.  

  Az első letelepedő törzsek - ennek megfelelően -  természetvallásúak voltak, mágusaik varázslással, gyógyítással és temetkezési rituálékkal foglalkoztak. Hierarchikus világukban az egyes természeti folyamatokhoz más-más erőket, avagy isteneket rendeltek, de minden istenség legfőbb urának a fényt, a tudás és szeretet princípiumát tartották. Úgy vélték, az emberi lélek olyan, akár a lencse: szórja, avagy gyűjti az isteni fényt. 

   Az Univerzumot megismerhetőnek tartották, titkait a számok szimbolikájában keresték,  ennek megfelelően elmélyülten alkalmazták a ma reneszánszát élő numerológiát. Istenként tisztelték a Napot, imádták a tüzet és az Újévünnepen (Noruz) mind a mai napig tűzönugrással adóznak a fény értékeinek. 

Az első szárnyasnap-szimbólumok

 

Kép

      Megszakítva egy kicsit a kronológiai felsorolást, egy kis gondolatébresztőre hívnám az Olvasót. A fenti képen egy szárnyasnap-szimbólum látható, csupán egyféle ábrázolás a sok közül - ez éppen Perzsiából. Középen csillagunk, melynek szimbolikailag minden (!)kultúrkörben egyazon jelentéstartalmat tulajdonítanak:  fényt, szeretetet  és isteni tudást (erről később).   Asztrológiai források arról számolnak be, hogy a Nap kb. 11 ezer éve a legerősebb pozíciójába került, vagyis belépett az oroszlán jegyébe. Erre az időre taksálható a napkultuszok széleskörű megjelenése és elterjedése a Földön, valamint az "Aranykort" elhíresítő aranybevonatú szentélyek születése is. A magyar nép jelképrenszere  rokon az ókori magaskultúrákkal, ennek megfelelően számos tájegységünkben ehhez hasonló szárnyasnap ábrázolásokra bukkanhatunk, ők a turulmadarat és a Napot értették alatta. A madár, mint a lélek hordozója elválaszthatatlan egységben a tér-idő-szeretet hármasával bepillantást enged a szimbolikus gondolkozás letisztult egyszerűségébe, valamint kísértetiesen a modern fizikai felfedezések irányába mutat (...)

  Visszatérve egy félbehagyott gondolatom kifejtésére, talán a fény, mint legősibb, legtisztább szentségünk, értékeivel szebb világot teremtett számunkra, mint amit mi megalkottunk magunknak. Többé nem a fénytől származó javakat és örömöket kerestük - új álmokat és mértéket találtunk az első aranypénzek születésével (...)

     Szőke Natasa

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.