Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az iráni nők helyzete más szemmel

2008.05.10

Kép

   Ami a közel-keleti nők helyzetét illeti, nyilván ezt is több szempontból vizsgálhatjuk. Nézzünk szét mindenekelőtt a saját házunk táján, majd tekintsünk be az iráni kulisszák mögé.

...A nőiség, mint olyan világszerte bajban van...

  Nem célom az összehasonlítgatás, mint ahogy az ítélkezés sem. De felvezetésképp a tényállás: nyugati kutúránk  éppúgy súlyos terheket ró asszonyaira, akárcsak a hírhedt Közel-Kelet. 

  A nyugati nők lassan túlszárnyalják a férfiakat munkabírásukban és teljesítőképességükben az élet valamennyi terén. Sikeresen akalmazkodnak a férfivilág szabályaihoz, sőt aktív résztvevőkké váltak a versenyben, melyben nőként mutatkozni felvállalhatatlan hátrányt jelent. A nyugati kultúrában ez a fejlődés természetes velejárója, ámde mit eredményez mindez a magánéletben? Miért van annyi csonka família, és miért termelte ki magának a "felvilágosult világ" az új, család-mentes családmodellt, a szingli létformát? Miért mosódnak össze a nemi szerepek és miért oly gyakoriak a szexuális identitászavarok? Miért prostituálódott el ilyen szinten a világ?

 

...A férfi és női minőségek összemosódtak, megjelent a "nyugati típusú unisex ember"...

 

   Személyes véleményem, sőt tény: a mai amerikai-típusú társadalom nem teszi lehetővé a nemi szerepek teljes megélését, mely ez az egyik oldalon kétségtelen veszteséget, míg a másikon szexuális frusztrációkat jelent. A modern nőiség alászállt egyfajta "szabadkurtizán" szerepkörbe, már ami megmaradt belőle. A finomság és női báj szinte kiveszett, a társkapcsolatok többsége egyfajta kölcsönös kihasználási viszonnyá aljasult.

 

Kép

   Iránban a nőiség külső jegyeiben is élesebben elkülönül: már gyermekkortól a lányokba nevelik a csábítást, a bájt és a kellemet.   Bár a mai napig a férjhezmenetel a legfontosabb a lányok életében, egyre tudatosabbak és mind több szerepet vállalnak az élet valamennyi területén.

   A női bloggerek számát tekintve Irán világelső, és több perzsa nő jár egyetemre, mint férfi. Az asszonyok által betölthető vallási - politikai hivatalok száma folyamatosan nő.   Az egyenjogúság felé vezető úton mégis az utca a legfőbb front, ahol nap mint nap "csendes demonstráció" szemtanú lehetünk.

 

...Az iráni lányok csendesen demonstrálnak megjelenésükkel az utcán...

 

   Az iszlám öltözködési szabályait ügyesen kijátszva és mind nagyobb teret engedve a kreatív megoldásoknak, az utcán a szabályok fokozatos háttérbekerülése tapasztalható. A kötelező darabokat viselik ugyan, de a hedzsáb (fejkendő) valahogy mindig lecsúszik, kibukkannak az izgalmas hajkoronák, és a vékony tunikák jól kiemelik az alakot.  A sminkek a magazinok mestermunkáit idézik: izgalmas színkavalkád és kihívó szexualitás mindenütt. Ebben a játékban a határok fokozatos kitolódása napról napra alakítja az összképet, az esetleges csípős megjegyzésekre pedig ez az általános válasz: "Jaj, bocsánat, épp csak lecsúszott a kendőm.."

  

   Végezetül a tévhitekről: Iránban a csador viselete nem kötelező, csupán a hivatalos ügyek intézésére a mecsetek, illetve egyéb vallási kegyhelyek látogatásakor. Szükséges azonban a fejkendő viselete, mely azonban többféle formájú és bármilyen színű lehet. A többnejűség a mai napig megengedett, de nem divat. Bár számos tekintetben a férfi szava a döntő, a perzsáknál az otthon falai mögött általában a nők hordják a nadrágot.

 

...A sejtelmes leplek alatt ma többnyire nagyon is felvilálgosult perzsákat találunk, akik lassan, de biztosan haladnak a gyengébbik nem egyenjogúsága felé...

 

Szőke Natasa

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

aminnaughtyboy@yahoo.com

(mindegy, 2013.09.02 02:34)

i just wanna say that the bullshit what you say about iranian boy maybe are true but you hungarian girls should watch at yourself that there is no chance to trust any of you so beside saying shit about iran just shut up and be with hungarian guys who just want to abuse you if we get different girls its because we dont feel safe with you and for sure we are hundred times better than hungarian boys because atleast we respect you and not just see you as hole

Re: aminnaughtyboy@yahoo.com

(no matter, 2013.12.09 11:01)

3 hónapja ismertem meg egy iráni fiút.

Magam jöttem rá, hogy iráni, mivel Ő portugálnak hazudta magát az elejétől kezdve. Persze nevet is talált ki (Miguel) és felépített egy egész, kitalált életet. Aztán viszonylag gyorsan rájöttem minden hazugságra, hiszem ismerem a portugál akcentust, meg eleve résen voltam. Nem tudom, mikor mondta volna el.
Kinyomoztam azt is, hogy pontosan kicsoda, mi a neve, hol tanult etc.
Amikor szembesítettem, még neki állt feljebb, hogy én ezért miért haragszom, meg milyen gonosz vagyok, hogy számít a származása. Addig el sem jutott a vita során, hogy egy egész életet hazudott a szemembe. És az első dolog, amit Ő maga tagadott le, az a származása volt.
Persze, kedves volt, aranyos, megnyerő, meg minden, ami miatt annyira szeretjük a perzsákat. Tapasztalatom szerint ők annyit vesznek át a nyugati kultúrából, amennyi nekik jó. Ami már (szerintük) a muszlim kultúrában jobb (pl. házasság, feleség témája) azt meghagyják.
Ezért van az, hogy iszonyat kedvesek a kezdetekkől, hiszem milyen cool felvilágosult irániként nyugati nőkkel hetyegni. És ezért van az is, hogy idővel gyökeres fordulatot tud venni a hozzáállásuk.

Azt a nézetet vallom, hogy mindenhol vannak jó fiúk, rossz fiúk, gondolom van jól működő iráni-magyar vegyesházasság.
Csupán a saját tapasztalatomat írtam le, ami szórol szóra igaz.
Mindenkinek csak annyit tanácsolok, hogy figyeljen a jelekre, akkor is, ha már leszállt a rózsaszín köd.

Re: Re: aminnaughtyboy@yahoo.com

(lili, 2014.08.31 20:14)

Kedves kommentelő

Mi volt a story folytatása? Mert Én is megismerkedtem valakivel aki portugálnak hazudta magát, és Miguel nevet talált ki magának.
Aztán kiderült hogy iráni, bár nekem második randin bevallotta hogy mi az eredeti neve, és utána kezdtem el nyomozni.
Ugyan úgy neki állt feljebb :) Mondjuk most már mindegy csak kiváncsi vagyok hogy te még mi érdekeset tudtal meg róla?

Re: aminnaughtyboy@yahoo.com

(Dalma, 2013.12.16 00:41)

There is nothing bad to share our experiences about Iranian boys! At least we can prepare the other person to be very careful! And the way how you are writing says a lot about you......

molnardalma@freemail.hu

(Dalma, 2013.03.09 15:44)

Nekem is Perzsia fium van. Au-Pair voltam Amerikaban, ott ismertem meg vele, mar tobb honapja egy tarsasagban voltunk amire kibontakozott koztunk valami. Igazabol 4 honapot toltottunk egyutt mielott haza kellett jonnom. Szinte minden nap talalkoztunk, nagyon tudja, hogy kell banni egy novel. Olyan gyonyoroket eltem at, amit soha eddig, senkivel. Oruletesen szerelmes vagyok bele. Rengeteget utaztunk egyutt, mindig voltak programok, csodasan ereztuk magunk. Egy honapja sincs hogy hoza kellett jonnom, minden nap orakat beszelunk. 4 het mulva megyek is vissza Amerikaba, hozza, igaz egyelore csak harom honapra, majd meglassuk hogyan tovabb. Sokat emlegeti, hogy mennyire szeret, es hogy en vagyok a mindene. Hazassagrol, meg mindenrol beszelunk mar, eltudnam az egesz eletemet kepzelni vele, de elhamarkodottan nem fogok donteni. Itthon az egesz csaladom felt, hogy mi lessz ebbol, stb..... Rengeteg rossz storyt hallottam, most is szomoruan olvastam, hogy mik tortentek veletek. Valahogy megsem ijedtem, ijedek meg. Hatalmas kulombsegek vannak a kulturankban, az ottani es itteni eletformaban, viselkedesben. Nehez egy Europainak es egy Iraninak egy hullamhosszon haladni, tenyleg nagyon nehez, de a szerelem mindennel hatalmasabb, es bizok bennunk, hogy sikerul minden kis akadalyt egyutt lekuzdenunk. Neki is kell alkalmazkodnia az itteni kulturahoz, ahogy nekem is az ovehez. O eletem nagy szerelme. Bizom benne, hogy par honap, ev utan is ugyan ezt fogom mondani, en nagyon bizok magunkban, szerelmunkben. :) Mindenkinek sok sikert a Perzsa fiukkal. :)

Re: molnardalma@freemail.hu

(Dalma, 2013.12.16 00:48)

Annyira faj.... hogy vissza sem tudtam olvasni azt a par sort amit irtam nehany honappal ezelott. Azota minden megveltozott. Nagy szakitas meg minden, aprosagokon tort ki a balhe.... olyanokon amik nekunk termeszetesek, nekik meg nem.... Faj mert orulten szerettem, szeretem meg mindig.... de mostmar belatom, hogy jobb ez nekem, hogy igy tortent minden! Lanyok nagyon ovatosak legyetek a Perzsa fiukkal.

seres.jazmin@gmail.com

(Ayanna, 2013.08.27 09:56)

Folyt.

Elmondom hogy működik pl. a törököknél a házasodás:
Habibi eléri a megfelelő kort, az édesanyja összedugja a fejét a család prominens női tagjaival, hogy ezt a fiút ideje lenne már megházasítani. Mama elindul és az ismeretségi körében felhajt pár leányzót, aki neveltetésében, külsejében beleillik a családba. És indulnak a szervezett találkozók, ahol a két fiatal elbeszélget a múltról, a vallásról, a családról, a pénzről. Ha külsőleg, gondolkodásilag vagy viselkedésileg nem jönnek be egymásnak, akkor agyő. Ha a fiúnak tetszik meg egy leányzó, anyuka elindul és találkozik a másik mamával, bejelentendő, hogy a fia érdeklődik a nász iránt, hát tárgyaljunk. Nos, ha minden klappol, a fiatalok találkoznak még egyszer-kétszer, utána a család is összejön, majd ripsz-ropsz eljegyzés és menyegző. A találkozás és a lagzi között sokszor egy év sem telik el.
Nem tudom ebből lejön-e az, hogy a legtöbb keleti embernél a szerelem és a házasság messze nem ugyanaz. Szeretni lehet a nőket, de ez nem indok arra, hogy el is vegyék. Idefűzném azt is, hogy egy átlag európai nő nincs tisztában azzal, hogy egy keleti férfi mit vár el az asszonyoktól. NEM a barátnőtől, hanem a feleségtől. A legtöbb családban a férfi megszabja asszonyának mit vehet fel és mit nem, kivel tarthatja a kapcsolatot és kivel nem, hogy kell viselkednie, dolgozzon-e vagy sem. A nők elsődleges dolga a gyermeknevelés és az otthonteremtés. Ezt a keleti nők megszokták, így nőttek fel, nekik nem teher, de mit szól egy európai lány, ha azt hallja, hogy márpedig így nem mehetsz ki az utcára, miért ez a smink, miért ilyen a felsőd, ki az akinek köszöntél, ne nevess hangosan az utcán stb? Ilyet találunk európai férfiak között is, de itt nem annyira általános dolog. Amíg itt felemelheted a szavad, ott nem. Vagyis igen, de akkor az anyósod elbeszélget veled, hogy mi egy jó feleség dolga. Márpedig az anyós szava a döntő. A keleti férfiak imádják az anyjukat.
Változott a világ, ez igaz, de ha két keleti fiatal együtt jár, akár csak egy hónapig, az idősek máris az eljegyzést szorgalmazzák és kvázi úgy tekintik őket, mint akiknek már a kelengyét kell összeszedni. Mert nem illik hosszú időn keresztül járni, úgy ahogy az az európaiaknál teljesen természetes.
Példát tudok mondani: volt páromnak előttem volt török barátnője, az anyja nem egyezett bele a kapcsolatba, hát szakítottak. Engem le is kurvázott nem egyszer, kijelentette, hogy európai ribanc sosem lesz a családtagja, hát a házasság alól mindig kibújt (nincs pénzem, most nem megfelelő az időpont, anyám még öngyilkos lesz, várj még, majdcsak megenyhül blabla). Persze közben anyuka szorgalmasan szervezte be a menyasszonyjelölteket, akivel az én párom persze találkozott tárgyalni, ezzel hatalmas fájdalmat okozva nekem (akkor már titokban engem eljegyzett, utólag visszatekintve azért, hogy én se nyaggassam mindig), de azt kaptam: hogy nálunk ez kötelező, viseld el.
4 évig "viseltem el" ezt a helyzetet, aztán kiléptem a körből. Feladtam az identitásom, a kultúrám azért, hogy működjön. Elviseltem sok megaláztatást tőle és a családjától is, de azt már nem tűrtem, hogy ez a se nem együtt, se nem külön állapot így folytatódjon.
Örülök mikor azt olvasom, hogy sikeresek a vegyes kapcsolatok, házasságok, hogy egy család nyitott és szeretettel fogadja a számára idegent, de sajnos ez még mindig nem az átlag, hanem a kivétel.

seres.jazmin@gmail.com

(Ayanna, 2013.08.27 09:56)

Sziasztok,

Okulásként én is leírnám a történetem. Interneten ismerkedtem meg egy török sráccal jó pár évvel ezelőtt. Majdnem 4 évig voltunk együtt, nagyon nagy szerelem volt, ami igaz nem azért ért véget mert lett volna felesége, menyasszonya, másik nője titokban, hanem a kulturális különbségek olyan gátat jelentettek, amiket nem tudtunk áttörni. Sokszor jártam kint nála Törökországban, találkoztam a családjával is, legalábbis az egyik bátyjával, aki hajlandó volt megismerni.
Sajnos tudomásul kell azt venni, hogy a keleti kultúrákban a család a minden. A család véleménye szent és sérthetetlen. Az idősek szava a döntő. És sajnos (ahogy arról kedves török és egyéb keleti barátaim felvilágosítottak idő közben) a keletiek, a nyugati nőket ribancnak tartják. Nem tekintik őket feleség "alapanyagnak". Se a fiatalok (persze itt is van kivétel, de nagyon kevés), az öregek meg pláne.
A kapcsolat és a házasság a muszlim kultúrában ég és föld. Kapcsolata lehet a férfinek külföldi nővel, szórakozik úgymond, de amíg mi komolyan vesszük ezt, addig ha őt hívja a család és kiválasztja a menyasszonyt, akkor máris el van felejtve az európai kedves és habibi sajnálkozva közli, hogy ez van, szeretlek, imádlak, de nekem ez a kötelességem. Könnyen jönnek a nagy szavak, a szeretlek és érted élek, de ez csupán a hódítás része. Meg lehet ezen a tényen sértődni, újra hangsúlyozom, vannak kivételek, akik szembemennek a család akaratával, vagy eleve liberális, nyitott családba születtek, de sajnos ez az igazság. Nem ismerik a mi kultúránkat, gondolkodásunkat, mi sem az övékét.

.

(:), 2013.03.20 09:09)

Sziasztok! Én egy pár napja ismertem meg egy perzsiai fiút,itt tanul magyarországon. Nem tudom hogy foglalkozk vele mert félek hogy esetleg felesége vagy barátjője van. 23 éves a srác és van a kezén egy tetkó egy női
név, de azt mondta hogy annak már vége és az a lány kint van perzsiában. Szerintetek?

molnardalma@freemail.hu

(vivien, 2013.03.20 08:54)

Szia. Szeretnék kérdezni tőled.. .

abbas@citromail.hu

(Arashk, 2009.05.14 18:49)

Udv

Arashk vagyok, egy Erdelyi perzsa fiu aki nagyvaradon el. Sokat keresgettem az interneten, hogy tudjam mit gondolnak a neprol es az orszagrol, mindeni azt mondja hogy arabok es mindig haporuznak, pedig nem igaz, es nem arabok.Nagyon sok tevhitt van az ottani eletrol.Igaz hogy sok szabaly van de nem nehez betartani(kiveve az oltozkodest) a ferfiakat is korlatozzak, nem szabad majjo fele ruhakban jarjanak meg rovidnadragban, en mikor ott voltam nyar volt es farmerbe voltam kenyszeritve, nem tudom elkepzelni a noket 45fokos hoben hogy birnak hanorak-ot viselni meg hedzsabot de biztos ok mar megszoktak. Amugy eleg veszelyes dolog amit az ottani nok csinalnak igaz legyuszik a fejkendojuk egykor egykor de vannak Iszlami rendorok akik arra figyelnek hogy a papokrol ne mondjanak semmi rosszat(es persze istenrol) es az oltozkodesre. A youtube-on lehet talalni videot hogy vernek meg ijen rendorok civil noket, igaz mar nincs engedelyezve a testi sertes de borton jar erte. Amugy semmivel se kulonbek a nok annyi hogy maga az orszag nagyon hagyomanyos es a papok hujitik a nepet, nagy szazaleka a lakosnak fanatikus, csak istent latjak. A prostituciokrol pedig csak annyit hogy ott is vannak csak nem lehet oket felismerni mert nem epp europai modon viselkednek es persze sokkal kevesebb van.

Re: abbas@citromail.hu

(kabid87, 2012.05.05 11:32)

Ohh haat nagyon latszik hogy sok mindent tudsz arrol a vilagreszrol.De csak azt nem tudom hogy honnan tudsz ennyi mindent ilyen fiatalon es a prostituciorol is eleg felvilagosult vagy.Azt szeretnem kerdezni hogy hogy kerultel Erdelybe eleg messze van Irantol raadasul nagyvarad ...az meg hol van...na mindegy

budapest

(Anna Kathi, 2009.12.26 11:14)

hello! nekem huzamossabb ideig volt perzsa barátom, aki hihetetlenül udvarias volt, minden apro részletre odafigyelt, minden szituácioban.mindig mindenhol a szépet és a jót mutatatta, nem győzte hangoztatni érzelmeit, mindent megkaptam tőle amire vágytam(ez nem anyagi dolgokra értetendő)Aztán sikerült saját magát lebuktatnia, hogy neki több barátnője is van. Szóval nekem ne mondja senki hogy iránba nem divat a többenejűség,hiszen itt mo.-on is próbálják tartani(legalább is a körülöttem lévő perzsa fiuk biztos).Mindemelett készültünk ki iránba a fiu családjához, ezért igen sok hedzsabot kaptam és ismertette velem, hogy majd ott kint mit szabad és mit nem(külföldi nő létemre)Szerencsére az utazást már "nem éltük meg" együtt,ami talán jobb is hiszen nem tudhatom mi várt volna oda kint rám, vagy egyáltalán haza kerültem-e volna...Ezek után sem ítélem el akár a hazánkban élő akár a világon bárhol élő perzsa fiukat,talán csak én voltam szerencsétlen és pont egy "fanatikusabbat" fogtam ki.Mindemelett bíztatnám is a magyar lányokat, mert ezekben a fiukban hatalmas érzelmek rejtőznek és mérhetetlen gondoskodásra számithatunk tőlük!:)

Re: budapest

(Eszter, 2011.05.22 22:06)

Tökéletesen egyetértek veled...a magyar férfiakban nincs meg az a szeretni tudás, ami a perzsa fiúkban. Sajnos nekünk elváltak az útjaink, ő külföldre ment...de nagyon szép volt, amíg élek mindig emlékezni fogok erre a szerelemre...

Re: Re: budapest

(Eszter, 2012.02.28 13:08)

Visszajött hozzám...Isten így akarta és megint együtt vagyunk...ilyen az élet...:-)

Budapest

(Virág Annamária, 2011.11.17 17:50)

Sziasztok!
Nekem 4 hónapig volt perzsa barátom, és szintén egy szórakozóhelyen ismerkedtünk meg! Tény, hogy a perzsa férfiak nagyon értik a módját, hogy rögtön szimpatikussá váljanak: azok a gyönyörű szavak, mondatok, maga volt a megtestesült lovag, és udvariasság....szóval elkezdtük a kapcsolatunkat: én komolyan azt hittem, hogy megtaláltam a világ legjobb és leghelyesebb pasiját. Rettentő büszke voltam a barátnőim előtt. Azt is annyira őszintének és becsületesnek tartottam, hogy azt mondta: nekem csak akkor fogja azt mondani, hogy szeretlek, ha már tényleg szerelmes belém....azt mondta, hogy egy igazi férfi csak akkor mondja ki ezt a szót, ha tényleg úgy érez...2 hónapra visszament Iránba, mindennap skypoltunk, minden áldott nap kaptam tőle biztató és romantikus sms-t, minden második nap felhívott. Félt, hogy esetleg nem tudom megvárni és bepasizom, de én megvártam, és mindennap biztosítottam őt a hűségemről( hozzá teszem, számomra annyira tökéletes volt, hogy rá se néztem más pasira)...visszajött, és pár napra rá kimondta a száján a bűvös szót, és én rettenetesen boldog voltam. Mivel óvónéni vagyok, gyakran felhozódott a gyerek-téma, sokat meséltem neki erről és tudta jól, hogy nagyon szeretem a gyermekeket. Kérdeztem, hogy neki mi a véleménye erről, és biztosított, hogy nagyon szereti őket, de ő még tanul, így nem tud ígérni nekem semmit. Tehát korrekt volt abból, hogy nem próbált elámítani a házassággal, közös jövővel, mindig mondta, hogy neki itt Mo-on nincs semmije, a testvére látja el anyagiakkal....szóval szép és gyönyörű volt minden...de aztán robbant a bomba...kiderült, hogy babát várok. Na először is azzal próbálkozott, hogy igazából nem volt őszinte hozzám, mert neki ne is lehet gyereke. szóval kitől is van ez a baba? Vitát vita követett, majd olyan szinten kidobott, mint egy utolsó k...-t. Hiába védekeztem azzal, hogy mennyünk el orvoshoz, vizsgálják őt meg mégegyszer, meg esküdöztem, hogy ő életem nagy szerelme, hát hogyan is csalnám meg őt???? Szóval most várom a babánkat....sokat sírtam, és nagyon szomorú vagyok...még mindig nem tudom elhinni, hogy ez a bűbáj ember így bánt velem...szó szerint közölte, hogy semmit sem akar rólam hallani, és ne írogassak neki..ez az én történetem...

Re: Budapest

(Babucy, 2012.01.09 20:15)

Sajnálattal olvasom ezt a történetet...az enyém is hasonlít bizonyos részletekben, még mindig ennek a szerelemnek a fájdalmát nyögöm...és ki tudja még meddig...egyszerűen képtelen vagyok feldolgozni. Megpróbálom röviden vázolni azt, amit képtelenség elmondani...szóval...kb. másfél éve találkoztunk egy kávézóban...másnap már találkoztunk is. Utána randi randit követett, állandóan együtt voltunk, annyira a részemmé vált, hogy el sem tudtam képzelni, hogy valaki mással legyek. Nem érdekelt senki, rá sem néztem más férfira. Lehet, hogy most néhányan elítélnek azért, amit most fogok írni, de hangsúlyozom, hogy mindenhez 2 ember kell és a szerelem nem aszerint választ, hogy valaki független vagy sem. Ő nős volt, de elmondása szerint a lány családja erőltette, mert ugye ott mások a törvények és az anyagiak is sokat nyomnak a latban. Már az elején elmondta nekem, de nem is érdekelt egyáltalán...rossz házasság volt, így alakult. Teltek, múltak a hetek, hónapok, én egyre jobban belebonyolódtam érzelmileg az egészbe. Ő is állította hogy szeret, de mondta, neki nem lehet elválnia, a családja kitagadná, stb. Tudtam, sosem leszünk egymáséi, mégis élvezni akartam ennek a kapcsolatnak minden percét. Mikor vele voltam, semmi sem számított, csak neki éltem, mindent alárendeltem az ő kívánságainak. Már elveszítettem az egyéniségemet is, sokszor okozott fájdalmat bizonyos kijelentésekkel, tettekkel, de nem érdekelt...halálosan szerettem...nem vagyok már 20 éves, ismertem néhány férfit, de amilyen hatást ő gyakorolt rám, azt senki más sosem. Azt vettem észre, hogy különböző helyeken a gyerekruhákat nézegetem...elhatároztam, hogy gyereket akarok tőle, mindegy mi lesz. De ő mondta, hogy nem lehet, mert ő nem lenne mellettem, nehéz lenne nekem egyedül és egy gyereknek apa és anya is kell...ez volt az egyetlen ami kijózanított. Ezért hálás vagyok neki, mert ő térített észhez, és nem akart nekem rosszat. Sírtam és mondtam neki, hogy igaza van, valójában én is tudom, hogy nem lehet köztünk semmi komoly hosszútávon. Sosem kúrvázott le, tudta, hogy becsületes nő vagyok. Aztán áprilisban kiment külföldre és csak néhány rövidke emailt váltottunk és egyszer hívott...de a szívemben nem mondtam le róla...és meg is keresett a munkahelyemen...csak 1 éjszakát töltöttünk együtt, de csodálatos volt...boldogok voltunk...azóta én már eljöttem a munkahelyemről, szilveszter előtt írt nekem egy üdvözlő emailt...azóta semmi...akarom is meg nem is...ha a szívemre hallgatok igen, ha az eszemre, akkor nem...az utolsó találkozásunkkor is mondta, hogy csak nekem lesz rossz, ha együtt vagyunk, mert tudja, én nagyon szeretem, de értsem meg, hogy nekünk sosem lehet semmi és ő pedig megint utazik...mondtam, hogy ne mondja, mert belehalok...szóval tanácstalan vagyok...minden nap hiányzik...csak a rövid lényeget írtam le, ennél sokkal bonyolúltabb ez a történet, de lehet egyszer megírom...én mindenesetre hálás vagyok neki, hogy nem ámított és elmondta őszintén, hogy velem nem lehet semmi komolyabb dolog...engem is csak az vígasztal egy kicsit, hogy nős és van egy fia, akit nagyon szeret...neki ő mindennél fontosabb...azt hiszem ennek így kellett történnie, a sors így akarta és ez elől nem menekülhetünk...gondoljon mindenki arra, hogy nem véletlenül alakult úgy ahogy, és csak a szépre emlékezzen, mert ugyanezt biztos nem fogja senki mással átélni...:-)

annamarikat@gmail.com

(Virág Annamária, 2011.11.17 17:47)

Sziasztok!
Nekem 4 hónapig volt perzsa barátom, és szintén egy szórakozóhelyen ismerkedtünk meg! Tény, hogy a perzsa férfiak nagyon értik a módját, hogy rögtön szimpatikussá váljanak: azok a gyönyörű szavak, mondatok, maga volt a megtestesült lovag, és udvariasság....szóval elkezdtük a kapcsolatunkat: én komolyan azt hittem, hogy megtaláltam a világ legjobb és leghelyesebb pasiját. Rettentő büszke voltam a barátnőim előtt. Azt is annyira őszintének és becsületesnek tartottam, hogy azt mondta: nekem csak akkor fogja azt mondani, hogy szeretlek, ha már tényleg szerelmes belém....azt mondta, hogy egy igazi férfi csak akkor mondja ki ezt a szót, ha tényleg úgy érez...2 hónapra visszament Iránba, mindennap skypoltunk, minden áldott nap kaptam tőle biztató és romantikus sms-t, minden második nap felhívott. Félt, hogy esetleg nem tudom megvárni és bepasizom, de én megvártam, és mindennap biztosítottam őt a hűségemről( hozzá teszem, számomra annyira tökéletes volt, hogy rá se néztem más pasira)...visszajött, és pár napra rá kimondta a száján a bűvös szót, és én rettenetesen boldog voltam. Mivel óvónéni vagyok, gyakran felhozódott a gyerek-téma, sokat meséltem neki erről és tudta jól, hogy nagyon szeretem a gyermekeket. Kérdeztem, hogy neki mi a véleménye erről, és biztosított, hogy nagyon szereti őket, de ő még tanul, így nem tud ígérni nekem semmit. Tehát korrekt volt abból, hogy nem próbált elámítani a házassággal, közös jövővel, mindig mondta, hogy neki itt Mo-on nincs semmije, a testvére látja el anyagiakkal....szóval szép és gyönyörű volt minden...de aztán robbant a bomba...kiderült, hogy babát várok. Na először is azzal próbálkozott, hogy igazából nem volt őszinte hozzám, mert neki ne is lehet gyereke. szóval kitől is van ez a baba? Vitát vita követett, majd olyan szinten kidobott, mint egy utolsó k...-t. Hiába védekeztem azzal, hogy mennyünk el orvoshoz, vizsgálják őt meg mégegyszer, meg esküdöztem, hogy ő életem nagy szerelme, hát hogyan is csalnám meg őt???? Szóval most várom a babánkat....sokat sírtam, és nagyon szomorú vagyok...még mindig nem tudom elhinni, hogy ez a bűbáj ember így bánt velem...szó szerint közölte, hogy semmit sem akar rólam hallani, és ne írogassak neki..ez az én történetem...

Budapest

(AjL, 2011.07.31 11:48)

Nekem 1.5 évig volt perzsa barátom.. A végén kiderült sok dolog róla. 1 évig nagyon szép volt minden, de már akkor is voltak félreérthető dolgok, amikre gondolom nem akartam figyelni. Mi ráadásul együtt is éltünk... Azután kiderült, hogy több társkereső oldalon van fenn, többször megcsalt, volt h több hónapig volt vkije, majd amikor ezekre rájöttem én lettem a kurva (aki rendben tartotta a lakást, mosott rá, és még az albérlet rám eső részét is fizettem!!) a veszekedés közben pedig nagyon kevésen múlott, hogy meg nem ütött... Pedig ezelőtt pár hónapja még feleségül akart venni, és én voltam a mindene.. De így, hogy kiderültek a megcsalásai, én hirtelen mihaszna, feslett erkölcsű európai nő lettem, aki semmire se jó.. Ezek mind így gondolják. Magyarország ott arról híres körükben, hogy a nők kurvák.. Egy haverja meg is kérdezte tőlem egyszer ezután, hogy mégis mit vártam, ti magyar nők ezt érdemlitek, ribancok vagytok mind. Na kérem, így tessék perzsa pasit keresni. Jah és ha elvesznek, az akkor azért lesz, hogy útlevelet szerezzenek... És utána mehessenek máshová, vagy ne kellejen Iránba visszamenni. Elég kitartóak ezt illetően, képesek évekig hazudozni, hogy megszerezzék az állampolgárságot. Ismertem egy másik srácot, aki 5 évig élt együtt a barátnőjével (bejegyzett élettársi kapcsolat), csak azért, hogy letelepedési engedélyt kapjon. Amikor ezt megkapta, páros lábbal rúgta ki a lányt. Biztos nagyon szépek a férfiak, csakhogy, sem a nők sem a pasik nem igaziak. A plasztikai műtétek teljesen hétköznapi számba mennek, az összesnek szinte meg van műtve az orra, a lányoknak műmelle van, folyamatosan korrigálnak rajtuk valamit. Ha pedig tanulni jöttek ide, akkor nem csak isznak, mint a gödény (nagy muszlim vallás, aha...) hanem füveznek, tanuláshoz amphetamin, sporthoz szteroidok.. Minden szart kipróbálnak, és a kurvákat is rendszeresen látogatják. Nekik egy nő sosem lesz elég, nem is így nevelkednek. És nem is fogják ezt sosem elismerni. Az a nő, aki tanul és karriert épít egyszerűen csak egy kurva számukra. Bocs, ha leromboltam az álomképeket, de én örültem volna, ha annak idején valaki tájékoztat.. Van is egy ilyen film, nem vettem komolyan, pedig kellett volna... érdemes megnézni, mert így viselkednek.. ( http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=15523&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_where=2 )
Kivételek biztos, hogy vannak, de a nagy átlag szarházi, semmirekellő, anyuci pici fia sajnos.

bp 1116

(knul, 2009.05.22 21:14)

az iráni nők a legszebbek a világon:)